|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.14. 19:29 - |
Na, szia mindenki!
Végre eljutottam addig, h megoszthassam veletek a koperi eseményeket. Nos lássuk…
Ugye mint az köztudott apámmal mentem a koncertre – szegény akkor még nem tudta, h mire vállalkozik, de úgy jellemezte a Siddhartát első hallgatás után, h hallgatható. Még itthonról küldtem egy levelet a menedzsernek, h hát én vagyok az, aki a magyar honlapot csinálja bla-bla-bla és h nem taálkozhatnék-e a srácokkal koncert előtt – mert akkor még úgy volt, h koncert után rögtön megyünk Bohinjba. A válasz az volt, h a koncert előtt SENKI nem találkozhat a srácokkal, hanem csak a koncert után. Jó rajongó módjára, kicsit (nagy) duzzogva, de tudomásul vettem – még szerencse, h végül nem kellett este É-ra kocsikázni, hanem még egy napot tudtunk maradni. A koncert hivatalosan 21.00-ra volt kiírva és úgy volt, h ingyenes. Mi 6-ra mentünk a térre, h megnézzük mi is van ott. Odafelé a parkolóból egy szép, fehér sátor jött velünk szembe, oldalán egy Siddharta-poszterrel, és egy A/4-es papírral, amiből csak annyit értettünk, h vlm 2400 SIT-be kerül. Igen. Nem volt ingyenes a koncert. Mint megtudtuk, az egész rendezvény ingyenes, csak ez az egy koncert nem. Még szerencse, h volt nálunk elég pénz, így megvettük a jegyeket és irány a Titov trg. Miközben megérkeztünk a térre látom, h vlkik jönnek le a színpadról, VIP-kártyákat akasztanak a nyakukba, és az egyik nagyon hasonlított a Tomira. Mondtam apának, h hát várjon már egy percet, ne siessünk annyira a tér túlsó felére, hadd nézzem már meg, h van-e a srác kezén Charisma-tetkó vagy nem. Két másodperc múlva elsétál előttem a Jani. És hát ha két pasi ennyire hasonlít a Siddhartásokra, akkor az nem véletlen. Meg is kérdeztem, h ugye Jani hoz van szerencsém, és láss csodát, menedzser ide vagy oda, én találkoztam velük koncert előtt. Gyorsan csináltunk is egy csoportképet – Paff, te tanítottad meg őket magyarra? (egészségedre, köszönöm) -, aztán hagytam őket, h menjenek a dolgukra. Két perc múlva leesett, h hát nem dedikáltattam a CDmet. Sprint utánuk és szerencsére utol tudtam érni őket, és Tomi az egyik ablakpárkányon – névreszólóan – dedikálta a Cdmet. Kérdeztem, h nem tudnám-e dedikáltatni a többiekkel is – akik addigra már továbbsétáltak. Azt mondta, h inkább majd koncert után, úgy is kijönnek majd dedikálni.
21.00 Már mindenki be van sózva, gyűlik a tömeg, de sehol semmi. Egy kb. 40 perces késéssel végre elkezdődik… a Leloojamais kiskoncertje. Nem tudom, h nekem tűntek csak olyan hosszúnak a számok vagy tényleg azok voltak, de már nagyon untam. Végre lemennek. De ekkor feljön Gušti és Polona – mondjuk várhatóak voltak, mert a Siddharta után ők hangoltak, meg a jegyen is rajt voltak, csak épp a plakátról maradtak le. Nahát náluk a számok még hosszabbak lettek, meg rosszabbak. 23.50-re végre vége lett, és az eddig tök nyugodt közönség meghülyült – főleg az első 4 sor. A du. még megmozgathatatlannak tűnő kordon elkezdett dülöngélni. Éjfélkor – vagy azután nem sokkal – VÉGRE ELKEZDŐDÖTT a SIDDHARTA. Nem részletezem, mert leírhatatlan, ami egy ilyen koncerten van – főleg az első sorban -, de egy szóval összefoglalva: fantasztikus. Ezért érdemes volt várni. Egy majd két órás koncert után nagy nehezen kiderítettem, h hol is lesz a dedikálás. A fiúk szépen, rendben ki is vonultak egyesével. Először Tomaž, majd Tomi, Jani, Cene, Primož és végül hajnali 3-kor Boštjan. A csoportkép után mindegyikükkel külön-külön is csináltam képet, meg persze dedikáltattam a CDt és a jegyeket. Mikor Primož kijött el kezdett esni az eső, és a tér szélén lévő árkádszerű valahova mentünk be, persze a srácokkal és így egy tök jó kis családias hangulat alakult ki. Talán Jani és Cene voltak a legtöbbet a rajongók közt. De tényleg egyáltalán nem lehetett érezni semmiféle olyat, h „mi vagyunk a sztárok, ti meg a rajongók és örüljetek, h egyáltalán eljöttünk ebbe a koszfészekbe”. Nagyon közvetlenek, nagyon aranyosak voltak. Akik kerekesszékkel vagy járóbottal voltak, azokat a srácok öltözőjébe vitték be – szóval tényleg foglalkoztak a rajongókkal, azokkal akik a lemezeiket veszik; és ilyet Magyarországon már nem nagyon lehet tapasztalni. Hát azt hiszem ennyi. Ha vlm nem világos, akkor kérdezzetek, de talán mindent elég jól leírtam. A képek majd később jönnek, mert még nem kaptam választ, h felrakhatom-e, de valószínű, h csak vlhol a világhálón veszett el a válaszuk. |
[6-1]
| Tök jók a képek =) Kár, hogy én nem voltam ott a koncin |
| olyan jók a képek :) nagyon tetszenek, remélem én is egyszer eljutok egy bulijukra:)
ejj miről maradtam le :P :)
|
| én is nyögögtem, izgultam h. elszúrom a mondókámat.bár szerintem ilyenkor minden rajongó izgul ha találkozik a kedvencével
de rendesek voltak, és egy idő után már nem volt gond a beszéddel |
Nehogy hülyeséget beszélj? Amikor megláttam őket, akkor csak anyit tudtamkinyögni, h "I'm a big fan of you!", meg h Mo.-ról jöttem. Ennyi. Még bemutatkozni is elfelejtettem. Szóval elég hülyén videlkedtem, de szerintem tudták, h miért. Persze a koncert után már nem volt gond, mert valamennyire felfogtam, h mi is a helyzet, de az első öt perc az katasztrófális volt. |
| szia!
Végig olvastam és megmondom őszintén, te is nagyon szerencsés vagy :) de ezt gondolom mondanom se kell. én a koperi koncertre nem tudtam eljutni, viszont a 2004-es pécsi és a 2005-ös müncheni koncerten ott voltam és valóban leírhatatlan érzés a koncerten ott lenni..
mind a két alkalommal kicsit zavarban voltam, nehogy vmi hülyeséget beszéljek :)
már most eldöntöttem h. nem utoljára mentem a koncertjükre :) |
Na, szia mindenki!
Végre eljutottam addig, h megoszthassam veletek a koperi eseményeket. Nos lássuk…
Ugye mint az köztudott apámmal mentem a koncertre – szegény akkor még nem tudta, h mire vállalkozik, de úgy jellemezte a Siddhartát első hallgatás után, h hallgatható. Még itthonról küldtem egy levelet a menedzsernek, h hát én vagyok az, aki a magyar honlapot csinálja bla-bla-bla és h nem taálkozhatnék-e a srácokkal koncert előtt – mert akkor még úgy volt, h koncert után rögtön megyünk Bohinjba. A válasz az volt, h a koncert előtt SENKI nem találkozhat a srácokkal, hanem csak a koncert után. Jó rajongó módjára, kicsit (nagy) duzzogva, de tudomásul vettem – még szerencse, h végül nem kellett este É-ra kocsikázni, hanem még egy napot tudtunk maradni. A koncert hivatalosan 21.00-ra volt kiírva és úgy volt, h ingyenes. Mi 6-ra mentünk a térre, h megnézzük mi is van ott. Odafelé a parkolóból egy szép, fehér sátor jött velünk szembe, oldalán egy Siddharta-poszterrel, és egy A/4-es papírral, amiből csak annyit értettünk, h vlm 2400 SIT-be kerül. Igen. Nem volt ingyenes a koncert. Mint megtudtuk, az egész rendezvény ingyenes, csak ez az egy koncert nem. Még szerencse, h volt nálunk elég pénz, így megvettük a jegyeket és irány a Titov trg. Miközben megérkeztünk a térre látom, h vlkik jönnek le a színpadról, VIP-kártyákat akasztanak a nyakukba, és az egyik nagyon hasonlított a Tomira. Mondtam apának, h hát várjon már egy percet, ne siessünk annyira a tér túlsó felére, hadd nézzem már meg, h van-e a srác kezén Charisma-tetkó vagy nem. Két másodperc múlva elsétál előttem a Jani. És hát ha két pasi ennyire hasonlít a Siddhartásokra, akkor az nem véletlen. Meg is kérdeztem, h ugye Jani hoz van szerencsém, és láss csodát, menedzser ide vagy oda, én találkoztam velük koncert előtt. Gyorsan csináltunk is egy csoportképet – Paff, te tanítottad meg őket magyarra? (egészségedre, köszönöm) -, aztán hagytam őket, h menjenek a dolgukra. Két perc múlva leesett, h hát nem dedikáltattam a CDmet. Sprint utánuk és szerencsére utol tudtam érni őket, és Tomi az egyik ablakpárkányon – névreszólóan – dedikálta a Cdmet. Kérdeztem, h nem tudnám-e dedikáltatni a többiekkel is – akik addigra már továbbsétáltak. Azt mondta, h inkább majd koncert után, úgy is kijönnek majd dedikálni.
21.00 Már mindenki be van sózva, gyűlik a tömeg, de sehol semmi. Egy kb. 40 perces késéssel végre elkezdődik… a Leloojamais kiskoncertje. Nem tudom, h nekem tűntek csak olyan hosszúnak a számok vagy tényleg azok voltak, de már nagyon untam. Végre lemennek. De ekkor feljön Gušti és Polona – mondjuk várhatóak voltak, mert a Siddharta után ők hangoltak, meg a jegyen is rajt voltak, csak épp a plakátról maradtak le. Nahát náluk a számok még hosszabbak lettek, meg rosszabbak. 23.50-re végre vége lett, és az eddig tök nyugodt közönség meghülyült – főleg az első 4 sor. A du. még megmozgathatatlannak tűnő kordon elkezdett dülöngélni. Éjfélkor – vagy azután nem sokkal – VÉGRE ELKEZDŐDÖTT a SIDDHARTA. Nem részletezem, mert leírhatatlan, ami egy ilyen koncerten van – főleg az első sorban -, de egy szóval összefoglalva: fantasztikus. Ezért érdemes volt várni. Egy majd két órás koncert után nagy nehezen kiderítettem, h hol is lesz a dedikálás. A fiúk szépen, rendben ki is vonultak egyesével. Először Tomaž, majd Tomi, Jani, Cene, Primož és végül hajnali 3-kor Boštjan. A csoportkép után mindegyikükkel külön-külön is csináltam képet, meg persze dedikáltattam a CDt és a jegyeket. Mikor Primož kijött el kezdett esni az eső, és a tér szélén lévő árkádszerű valahova mentünk be, persze a srácokkal és így egy tök jó kis családias hangulat alakult ki. Talán Jani és Cene voltak a legtöbbet a rajongók közt. De tényleg egyáltalán nem lehetett érezni semmiféle olyat, h „mi vagyunk a sztárok, ti meg a rajongók és örüljetek, h egyáltalán eljöttünk ebbe a koszfészekbe”. Nagyon közvetlenek, nagyon aranyosak voltak. Akik kerekesszékkel vagy járóbottal voltak, azokat a srácok öltözőjébe vitték be – szóval tényleg foglalkoztak a rajongókkal, azokkal akik a lemezeiket veszik; és ilyet Magyarországon már nem nagyon lehet tapasztalni. Hát azt hiszem ennyi. Ha vlm nem világos, akkor kérdezzetek, de talán mindent elég jól leírtam. A képek majd később jönnek, mert még nem kaptam választ, h felrakhatom-e, de valószínű, h csak vlhol a világhálón veszett el a válaszuk. |
[6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
